Az örmények magyar zászlót égetnek, a volt miniszterelnök az „ország főterén” pisál, a regnáló kormánypárt egyik tagja pedig egyenesen felszólítja a nőket, hogy 4 gyerek alatt ki ne merjék nyitni a szájukat, addig nincs se munka, se emancipáció. Látjuk és halljuk, mert itt élünk. Ezen belül is Somogyban, de legfőképp Kaposváron. Itt is minden napra jut valami sláger-gyanús eset: címzetes docensi kinevezés, újranyitó disco a belváros közepén, vagy éppen a mindig népszerű sörfesztivál. Mindezekből látszik újfent, hogy bár az évek múlnak a „Panem et circenses” közmondás mindig aktuális. Hiába a gazdasági válság, hiába az újkeletű szólás (csak két dolog biztos: a halál, és a szerdai benzin-áremelés), hiába a nemdohányzók védelméről szóló törvény, hiába minden. Az egyik oldalon nyalunk, hogy legyen jövőnk, a másik oldalon nyelünk, hogy ne lássuk a mát. Egyetemista koromban megtanultam, hogy a sörtől ugyan nem oldódik meg a probléma, no, de a tejtől sem. Ezt a felfogást látom városunkban is. Nem munkahelyeket teremtünk, nem a fiatalokat segítjük, inkább kamarazenei fesztivált szervezünk, majd pár héttel később sörfesztivált. Azért érezzük a kontrasztot?! A kellemes nyári melegben megkapja az elit, amivel meg tudja mutatni, hogy oda tartozik, majd jöhet a sok paraszt is a Lajcsira, meg a Győzikére kicsit később. Mindenki megkapja végülis, amire igénye van, csak éppen a legalja és a csúcselit közötti – enyhe osztályszemlélettel – középosztály nem. 30 pár évesen az ember még általában nem elég érett egy kamarazenei előadásra, de már régen túl van a „gyorsanbasszunkbeaztánirányazingyenbuli” korszakán is. Számukra nem kínálunk semmit. Jah, bocsi, dehogynem. Hamarosan nyílik a régi-új Retro (srácok vigyázzatok a Retro Junior nevet már lelőtték!!!). A belváros közepén, a felüljáró tetején. Csak remélni tudom, hogy nagyobb sikerrel, mint korábban. Legalábbis a halálozási statisztikák tekintetében mindenképpen. Talán nem véletlen, hogy évek óta zárva: nem lehet megfelelni – a szerkezet alapjai miatt sem – a tűz és balesetvédelmi előírásoknak, és ráadásul a vasúti magasfeszültséggel teli vezetékek felett halad el a felüljáró is.
Nem akarom idecitálni az egyetemet, mint az egyetlen olyan intézményt, mely képes lenne egy kis lelket verni a város haldokló életébe, mert ott is megvannak a mindennapi problémák (létszámcsökkenés, nehézkes akkreditáció, félévig ki nem fizetett támogatás, kétesen megválasztott HÖK, vezetők belháborúi, stb.), de mégis muszáj. Az egyetemben rejlő ifjúsági potenciál hatalmas, még sincs se ifjúsági klub, se egyetemi klub. Ugyanakkor meg lehet nézni szerda esténként a Deseda tó partját, ahol az egyetemisták százai buliznak. Persze ez a legjobb a városnak, hiszen nem dúlják fel a belváros nyugodtságát. (Ezzel csak az Arany Péntek fedőnevű akció látszik ellenkezni) De ha az a fő irány, hogy a városban ne legyenek fiatalok, és ne mászkáljanak éjszaka a város utcáin, akkor úgy általában minek szervez a város akármilyen rendezvényt (Festők Városa, Miénk a Tér, Dorottya Napok, Kamarazenei Fesztivál, stb.). Képmutatásból már rég megvan a „jeles”, végre jó lenne, ha elindulnánk egy irányba és határozottan kitartanánk mellette, legyen az bármi is.
Jövőre be kell regisztrálnunk a 2014-es választásokhoz. Lehet sejteni, hogy kinek lesz majd ideje elmenni napközben regisztrálni: aki egész nap nem csinál semmit, csak gyönyörködik a belváros szökőkútjaiban és körforgalmaiban. Akik adóforintjaiból ezt megvalósították, és akik termelik a további befizetett adókat, azok dolgoznak látástól Mikulásig... Nincs idejük regisztrálni, és így nem is tehetnek majd semmit az ellen, ha a város szépen lassan elenyész a nagy igyekezetben...
