The truth is out there...

Gondolom a cím kissé akár meghökkentőnek is tűnhet. Valószínűleg senkit nem érdekelnek alhasi problémáim, ám azt tudni kell: ezek egyenes következményei a fejemen elhelyezkedő látószerveim által közvetített képek sokaságának. Városunk hírportáljait (igen, vannak ilyenek is, sőt, több is van) böngészve akadtam egy érdekes videóra. A videóban éppen elfoglalják a Kapos TV stúdióját/épületét. Valami főgonosz, akinek nem sikerül megjegyeznem a nevét. Mondjuk sokat sejtet már ez is (valahogy Joker, Lex Luthor, vagy éppen Voldemort sokkal inkább). Persze, támogatni kell a fiatalokat, akik amatőr filmezésbe fogtak. Lehetőséget kell adni, hogy kiteljesítsék önmagukat. Ugyanakkor felelős felnőttként az is a feladatunk, hogy amikor látjuk, hogy valami irtózatosan gyenge utánzatot erőltetnek, akkor felemeljük szavunkat: Kisfiam, ez így nem lesz jó! Inkább próbálkozz a gyurmázással!

Ezzel szemben a „rendező” nyilatkozata alapján kiderül, ez már nem is az első, hanem egyenesen a második rész, amit a nagy siker váltott ki. Nosza, több sem kellett: utánajártam ennek a „nagy siker”-nek. A kicsit több, mint 25 perces próbálkozást majdnem 900-szor nézték meg, (itt jegyzem meg, hogy próbaképp én kétszer elindítottam, és lám máris 2-vel többen látták. A többit tessék utána gondolni.) ebből 22 főnek tetszett és 1 főnek nem. Na ez már valósabb szám. Csodálkozni kezdtem, hogy Uram bocsá’ mi ebben a nagy siker? Aztán hamarosan megvilágosodtam. A társaságból egyedül a félrecsapott-sapkás, kicsit fluortomis beállítottságú, ám azt színvonalban utol nem érő rendezővel kezdtem az ismerkedést. (később kiderült itt meg is álltam)

A Kapos TV riportja alapján maradjunk a H. R. megjelölésnél. Ismét pár adat, ami alapján emberünk azt gondolhatta, hogy a fenti adatok nagy sikernek számítanak. A szemmel láthatólag ambiciózus fiatalembernek több kézikamerás felvétele, valamint – gondolom én – demo felvételnek készülő dala is van fent a youtube.com fájlmegosztó portálon. A leglátogatottabb anyaga, a saját készítésű „Shining” (660 megtekintés), míg a közönséget a legkevésbé egy Tokio Hotel (75) feldolgozással fogta meg. A legmagasabb tetszés indexe a szintén saját készítésű „You and me” c. dalnak volt, mely 10 főnek tetszett és 4-nek nem.

Kedves R. !

Mivel eleddig inkább bátorítottak pályafutásod során, én sem tehetek mást. Mindössze annyit kérek, csinálj egy kézifékes kanyart és azonnal távolodj el a zenei és a filmes pályától is. Kérem mindezt azok nevében, akikben megvan a tehetség és az a szunnyadó szikra, amely benned sajnos soha nem lesz meg. Sajnos, nem azt mondom, hogy nem vagy egy Kovács Ákos, vagy egy Lovasi András. Azt kell mondjam, még egy Fluor Tomi sem. (Most más aljább nem jut eszembe) Sajnálnám azokat a leendő fiatalokat, akik a zenei, vagy netán a filmes világban képzelik el a jövőjüket, és véletlenül találkoznának a te előadásaiddal. Na jó, előfordulhat, hogy valaki éppen ennek hatására kezd bele valamelyikbe, mondván, „ha ilyen hanggal valaki bemerte ezt vállalni, akkor én miért ne?” De azért tudjuk, ennek nem sok esélye van. Te már lehet nem emlékszel, de régen volt egy ilyen mondás: A suszter maradjon a kaptafánál! Ez nagyjából annyit takar, hogy mindenki foglalkozzon azzal, amihez ért, amihez a legjobban ért. Nem tudom neked mi a „kaptafád”, de az éneklés és a filmezés nem, ez 100%. Keresd meg önmagad, találj olyan dolgot, amiben örömöd leled, és inspirál, de közben nem okozza a szakma olyan szintű megcsúfolását, mint azt a feltöltött videóid. Persze ehhez is kell bátorság és elhivatottság, de ha valami nem megy, azt be kell látni, tanulni kell belőle, az értékes dolgokat továbbvinni, a rosszakat elhagyni.

Nem szeretnélek bántani, csak kicsit gondolkodj el ezeken. Kemény szavak egy olyan embertől, akit nem ismersz, és éppen ezért nehéz is elfogadni a kritikáját. De ha belegondolsz: nekem az ég világon semmi okom nincs arra, hogy most éppen téged ócsároljalak. Egyszerűen megláttam, miket művelsz, és fel kellett emelnem a szavam. Nem mintha nem lenne több ezer szánalmasabb videó fent, vagy hamisabb hanggal előadott dal. De rajtad azt láttam, hogy te legalább egy pillanatig komolyan gondoltad, hogy ezen a pályán neked keresnivalód van. Szomorú tény, de ha eddig nem mondták: nincs. Ha mást mondtak, felebaráti szeretetből „füllentettek”.

Lelkes vagy, és az élet más területein ebből rengeteget profitálhatsz. Őszintén kívánom, hogy sikeres és boldog életet élj! Csak ne a szórakoztatóiparban…!

És végül egy Hooligans "feldolgozás":

https://www.youtube.com/watch?v=eYkrYS7RI28

In medias res helyett kezdjük a legelején. Legelőször Gyurta Dani „ügye” kapcsán borult ki a fejemben lévő bili. Már ha ezt egyáltalán ügynek lehet nevezni. Ismeretes mondhatni sokak számára a történet. Gyurta olimpiai bajnok lett 200 méteres férfi mellúszásba méghozzá világcsúccsal(!). Aczél Endre bácsi pedig egyből szakértőként nyilatkozott, nehogy már önfeledten örüljünk. Mondván, ha lett volna még 10 méter… De nem volt! Gyurta Dániel 200 méteres féri mellúszásban indult, nem 210 méteresben. Ezt követően a baloldal szólta meg Czene Attilát (szintén olimpiai bajnok, 1996, Atlanta), aki a kommentátori állásban szurkolt államtitkárként, és ezt mégis hogyan képzelte. (Én is azt mondom, hogy aki hithű pártpolitikusként egy magyar sportolónak drukkol, azt azonnal máglyán kellene elégetni.) Viccet félretéve: Czene pontosan tudja mi az az edzésmunka amit Gyurta elvégzett, ezért az eredményért, mi mindenről kellett és kell lemondania. Aczél Endre valószínűleg ennek a munkának a tizedénél sírva rohanna haza – bár ha a fedettpályás szitkozódás olimpiai sportág lesz, bizton éremesélyesként indul. Így hát „tisztelt okos emberek” akik Gyurtát becsmérlitek elmondanék nektek egy hatalmas titkot: ezért az eredményért Gyurta Dániel megdolgozott. Ez az eredmény az országunknak(!) büszkeség, nem Orbánnak, nem a Fidesznek vagy akármelyik pártnak. Erre az eredményre, és erre a fiúra mindenkinek büszkének kell lennie politikai nézettől függetlenül.

Tovább olvasgatva, ismételten szembesültem azzal, hogy a politika már a művész világba is betette sáros lábát. Sokadmagammal vallom azt a nézetet, hogy ide szabadna legkevésbé a politikának eljutnia. Mégis ami módfelett szemet szúrt, az a mai napon történt.  Reggeli kávémat fogyasztottam, és ily módon gondolataimban merengtem. Próbáltam magamban felsorolni milyen pártok is vannak hazánkban, majd beugrott egy név: Fidelitas. Rá is kerestem az internet adta lehetőségeknek köszönhetően. Megtudtam, hogy Kaposváron is működik ilyen párt, csoport, igazából nem is tudom minek nevezzem. Szervezet, legyen szervezet. Kíváncsi ember vagyok, így tüzetesen szemügyre vettem az oldalt: kapcsolatfelvételről és ehhez hasonló dolgokról olvasgattam, míg nem felfedeztem van ezen az oldalon galéria is. Még mindig kíváncsi ember lévén meg amúgyis hadd lássam, kik azok akik ebben vannak, ezért megnéztem a legutóbbi képgaléria tartalmát. A galéria a Csiky Gergely Színházban készült, Rátóti Zoltán igazgató mutatja be az épületet, a kulisszákat, majd ül az ifjak körében, mint egy jóságos tanító. Az egyik fotón a delegáció áll össze egy csoportképre. Felfedezni vélek két ismerős arcot. Az egyik egy lányé akit láttam többször a városban, és egy-két alkalommal elcsípett beszélgetésekből kiderült, hogy indult diákpolgármester választáson. Fogalmam sincs, hogy nyert-e (nem – szerk.). Igazából nem is érdekel. Mindössze érdekes, hogy már egy középiskolás diákpolgármester választáson is ilyen elkötelezett tag indul. Félreértéseket elkerülendő, nem azt mondom, hogy ne induljon. Induljon el természetesen, kísérje útját jó szerencse. Az érdekes számomra az, hogy már a középiskolába bepofátlankodott a politika. És ha már az oktatásban vagyunk. Van nekünk ugye felsőoktatásunk is. Mitöbb, Kaposváron van egyetem. Itt találtam a következő ismerős arcra. Egy – amúgy szimpatikus – fiatalember arca. Ismerős volt az övé is, mintha már láttam volna a televízióban nyilatkozni egyetemi ügyekkel kapcsolatban, de bizonytalan voltam így utána kellett néznem tüzetesebben. Már csak az önigazolás végett is, hogy jó emberre gondolok-e vagy pedig az arcmemóriám lett totál káros. Hosszas keresgélés után beigazolódott, amit csak sejtettem. Igen, őt láttam nyilatkozni. A név is meg volt. És memóriám állapotának majdnem hibátlanságát igazolta: köze van az egyetemhez. Meg van a név, internet adott, induljon a keresés. A szóban forgó – amúgy szimpatikus – fiatalember az egyik kar hallgatói érdekekéket képviselő csoportosulás elnöke. Ugyanígy a Fidelitas kaposvári szervezetében aktívan tevékenykedő fiatal. Feltettem magamnak ismételten a kérdést: itt tartunk? Lehet, hogy ez az ember jól végzi elnöki feladatait, kötelességeit. De mennyire lehet valaki hiteles a hallgatók előtt, mennyire tudja őket függetlenül képviselni, amikor már egy politikai szervezetnek elkötelezett tagja? Hogyan fér össze a két dolog? Tovább „guglizva” pár ilyen egyetemi szervezet szabályzatait, szinte kivétel nélkül megtaláltam bennük egy olyan részt – más-másképp megfogalmazva -, hogy a szervezet és annak vezetői pártpolitikától mentesek. Ezzel 100%-ig egyet is értek, hiszen az én értelmezésemben a Hallgatói Önkormányzatoknak valóban pártpolitikától teljesen függetlennek kell lenniük és a hallgatók érdekeit nézve kell dolgozniuk akár az országos trendekkel szemben is. Ezekután úgy gondolom: az az elnök, aki már egy politikai ideológia felé ily nyíltan elkötelezett, munkássága megkérdőjelezendő.  Mivel ez a szervezet (Fidelitas) adott tudomásom szerint több ízben az Országgyűlésnek képviselőket józan paraszti ésszel a párt kategóriába sorolom – bár tisztában vagyok azzal, hogy függetlenként is be lehet akár kerülni. Két ilyen fontos dolgot lehet-e egyszerre csinálni? Ha a hallgatókat képviselem, mennyire teszem félre törtető céljaimat? Mennyire tudok elvonatkoztatni önös érdekű politikai karrierem építésétől a hallgatók javára? Illetve, ha a politikai karrierem építgetem, akkor mennyire tudom az engem legálisan, jogszerűen vezetőjüknek választott hallgatók érdekeit, elveit, elképzeléseit képviselni, védeni, mennyire tudok adott esetben az előbb említettekért harcolni?

„ Ez a kérdés. Válasszatok.”

Nehéz dolog a kritizálás. Azaz éppen hogy könnyű – gondolhatnád.

A kritika készülhet rosszindulatból és építő jelleggel is. Ha valakit csak dicsérsz, lehet, hogy többet ártasz, mintha néha az orrára koppintanál. Ez a blog építőjelleggel, szűkebben vett hazánk mindennapi problémáira kívánja felhívni az illetékesek figyelmét. Sok mindenről találhattok majd itt írást – reményeink szerint -, és ezzel együtt várjuk majd azokat a témákat is, vagy akár konkrét írásokat, melyeket fontosnak tartotok. A stílus és a témaválasztás teljesen szubjektív, már az elején leszögezzük, hogy magánvéleményt tükröznek, és nem kívánjuk levenni az írásokat senki kedvéért, mert az éppen kellemetlen neki – kivéve, ha bizonyíthatóan valótlanságot tartalmaz az írás – éppen ezért kérjük, hogy senki nem irkáljon azért, hogy „lécci, ez nekem ciki, vegyétek le…” és hasonlókkal. Ezzel szemben lehet a kommentekben érdemben vitatkozni, ellenérveket felhozni, vagy éppen támogatni bennünket a további témák boncolgatásában.

Ha tetszik, amit csinálunk, akkor megtaláltok a facbook-on is:

https://www.facebook.com/puzser.kaposvari

Illetve szívesen fogadunk minden lájkot, megosztást, és hasonló építő kritikát!

Amíg nincs túl sok írás, addig kikapcsolódásképpen a következő linket ajánljuk figyelmetekbe:

Érdekes szelete életünknek a politika. Sokan csak legyintenek rá, holott mindenkinek az életét befolyásolja. Még azét is, aki még meg sem született. A politikusok hozzák a törvényeket, amelyek keretet szabnak mindennapjainknak – egyre inkább. A politikusok személyes magatartása akár a kenyér árát is befolyásolhatja – gondoljunk csak arra, amikor az aktuális kormányfő hazaküldte az IMF képviselőit, aminek hatására romlott a forint nemzetközi megítélése, ezért emelkedett a benzin, ezért emelkedett a liszt, ezért emelkedett a kenyér… A politikusok döntései befolyásolják mindennapi tevékenységeinket is: ők engedélyezik /vagy nem engedélyezik/ egy-egy kulturális, szórakoztató, vagy éppen vendéglátó egység megnyitását. Ugyan, felejtsd már el, hogy szakemberek, meg a hatóságok döntik el. Dehogy is. Csak és kizárólag a politikusok. És hogy honnan tudom? Tapasztalat barátocskám!

Az ifjúság által csak „Broadway”-nek nevezett Noszlopy utca július 22-től olyanná vált, mint egy szellemvilág. Az addig fiataloktól nyüzsgő élettel teli belváros megszűnt létezni. Kihalt teraszok, unatkozó felszolgálók, lézengő vendégek. Még az idő is lassabban telik. Mindenki a londoni olimpiai játékokban bízik, ám ha mélyebben belegondolnak, nem valószínű, hogy Imre Géza egyéni párbajtőröző mérkőzései tömegeket vonzanak majd – tegyük hozzá: sajnos. Augusztus közepéig nem is várható különösebb változás, akkor pedig a világhírű Kamarazenei Fesztivál közönsége veszi birtokba a belvárost pár napra.

Összegezve: egy megyeszékhely teljes nyári programkínálata kimerül egy külsős vállalkozás által a városba telepített – ha jól tudom 3.-4. lehetőségként keresték meg Kaposvárt – rendezvénnyel, és egy, elsősorban az elitkultúrához tartozó, Somogy megyében és Kaposváron viszonylag vékony értelmiségi réteg által áhított és értelmezhető fesztiválban. Kaposvár, a lehetőségek városa – tetszetős szlogen. Sajnos ma már mindenki egy – nem őszinte – mosoly kíséretében legyint csak, ha meghallja.

Engedtessék meg egy idézet Kaposvár MJV honlapjának ifjúsági önkormányzati aloldaláról: „A Kaposváron 2001 óta folyó ifjúsági munka az alábbi eredményeket tudja felmutatni, melyek megvalósulásával bizonyítékot nyert, hogy a korosztály (0-26 évesek) nagy törődést és odafigyelést igényel. A város vezetése és a területen dolgozó szakemberek látták és látják, hogy a megfelelő színvonalú ifjúsági közélet kialakulásához színtereket kell teremteni mint városi, mint helyi (iskolai, közösségi) szinten. Ezekhez feladat és eszközrendszert kell hozzárendelni, elősegítve a fiatalok aktivitását.” – ennyit a politikáról. Kérdem én: ha csak egy kicsit is így gondolkodnak felelősen megválasztott vezetőink ott a Kossuth szobor mellett, akkor miért van az, hogy Kaposváron sorra szűnnek meg „átalakítás” miatt azok az önszerveződő közösségi terek, melyek biztosították a fiatalok kulturált szabadidő eltöltését? Milyen új közösségi tereket hoztak létre az elmúlt 3-4 évben? Hova tud elmenni egy fiatal hétvégén, ha nem discozni akar, de nem is akar a „tizenhatévesenkétsörtőlhányokapultmellett” életérzéshez csatlakozni? Erről jut eszembe: miért van az, hogy mindenki tudja, hogy a Noszlopy utcában minden hétvégén – különösen az ún. Arany-pénteken – az átlag életkor véletlenül sem közelíti meg a 18-at, mégis hajnali 2-3-ig az utcán – tehát közterületen – isznak a fiatalok, némely esetben hányak a szökőkútba, poharat törnek, megfelelő mennyiségű alkohol után pedig beszólogatnak a járókelőknek is. Hol van ilyenkor bárminemű hatóság? Rendőrség, fogyasztóvédelem, közterület fenntartók, stb…?

Ez a ló, meg a két oldala. Vagy városunk mélyen tisztelt vezetői úgy gondolják, hogy amíg péntek-szombat „fiataloktól hangos” a belváros, addig úgyis csendben maradnak, hogy nincs semmilyen lehetőségük? Igazuk van. Az a 2-300 fiatal, akiknek ez az igényszintje, csendben is lesz. A többi meg már réges-régen beleunt a Nihilbe.

Ezt meg én látom és láttam…

Még szerencse, hogy épp a WC-n ülve hallottam először, hogy a Kaposvári Egyetem reklámarca a pótfelvételi eljárás keretében „Fluor Tomi” lesz.

Dupla szerencse: 1. ültem, így nem tudtam összeesni; 2. beszartam a röhögéstől, ami – valljuk be – más körülmények között kellemetlen is lehetett volna. Na mondom, ez már igazán az ízlésem ellen való. Nem a szituáció, hanem maga az az agyalágyult elképzelés, hogy a somogyi megyeszékhely szellemi központját ilyen kaliberű – személyiségnek nem nevezhető – valakivel próbálják meg eladni.

De kezdjük az elején. Az ízléstelenség és igénytelenség eme foka már megkívánja azt a valamirevaló kritikustól, hogy utánajárjon – lehetőségeihez mérten – mi vezetett ehhez a – Friderikuszt a Megasztár zsűrijébe óta nem látott – hibához.

A felsőoktatást átalakítják: ez jó. Sőt hosszútávon a társadalom javát is szolgálja, ha nem minden 2. embernek van diplomája. A reformot nagyjából egy éven belül vitték véghez: ez nagyon nem jó. A felsőoktatásra csak úgy lehet tudatosan készülni, ha tudom mik a feltételek. Finoman fogalmazva is nem szerencsés, ha a felvételi előtti hetekben derül ki, hogy hiába tanult valaki évekig, járt különtanárhoz, fakultációra, stb., esélye sincs arra a képzésre, amire szeretett volna, mert nem indul államilag finanszírozott formában, a költségtérítés meg 3-4-800.000 forint félévente.

Nos, ha jól sejtem a Kaposvári Egyetem a – rendes felvételi eljárás keretein belüli kb. 20-25%-os visszaesést próbálta a fent nevezett nyáltömeggel kiegyenlíteni. Aki esetleg nem ismerné a legnagyobb slágerei címe a teljesség igénye nélkül: Mizu, Lájk, Halenda, Partyállat, Ott tali. És még hosszan sorolhatnám, de inkább nem, mert nemrég reggeliztem. A fent nevezett felsőoktatási intézményben többek közt képeznek kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatókat, és van marketing mesterképzése is a Gazdaságtudományi Karon. Meg persze van egy kifejezetten csak és ezzel foglalkozó kis „brigád”, akik az egyetem PR-jével és marketingjével foglalkoznak (plakáttervek, fészbúk-kampányok, nyílt napok szervezése, stb.). Na már most, ezeket valahogy vegyíteni kellene. Mégpedig oly módon, hogy lehetőleg olyanok alakítsák az egyetem arculatát, akik értenek is hozzá, ne adj’ Isten még gyakorlatuk is van benne.

Magánemberként írok, tehát magánvéleményem van, ami feltehetőleg nem fog tetszeni az illetékes vezetésnek, de sebaj. Nem azért írom le, hogy tetszen, hanem mert véleménynyilvánítási szabadság van, és elnézve a KE fészbúk-profilját – ahol komoly kampányba kezdtek ezzel a hulladékkal -, igen sokan vannak, akik hasonló véleményen vannak (jelenlegi, volt és leendő hallgatók egyaránt). Pár idézet, amit nem mert letörölni az admin (mivel fb-n is névvel jelenik meg, így itt is):

• Réka Juhász Asszem pont időben végeztem...Belehalnék a szégyenbe, ha pont az ő nevével fémjelzett egyetemen kéne tanulnom :S
• Andrea Kovács Azt hiszem most elkezdem letagadni, hogy ide jártam....
• Czékus Adrián Fluor Tomi a 13 évesek körében ok, de egy egyetemnél.. színvonalas..
• Gruik Bálint Most örülök csak igazán, hogy már bekerültem - Nem kell mennem nyílt napra.:D
• Noémi Petrekanics nagy baklövés az biztos.Ha ez a színvonal inkább megelégszem alsóbb iskolával.Majd az élet továbbtanít de nem ezen a szinten
• Réka Juhász Én valahogy azt hittem, hogy az egyetem a 18 év körülli értelmiséget akarja bevonzani, nem a 13 éves anti-intellektüelleket…

Ezek azok a kommentek, amelyek nem kívánnak további kommentet. Marad ismételten a saját vélemény. Tovább böngészve a pótfelvételi reklámjait, feltűnik egy szövegdoboz:

A pótfelvételi eljárás keretében a leggyorsabb jelentkezők a következő kedvezményeket vehetik igénybe:

• az 1-75. jelentkező első és második félévi díjának 90%-át,
• a 76-150. jelentkező első és második félévi díjának 60%-át, valamint
• a 151-225. jelentkező első és második félévi díjának 30%-át 

átvállalja a Kaposvári Egyetem.

 Csak pár kérdés:

• Miért ér többet a Kaposvári Egyetemnek a pótfelvételiző hallgató? Aki rendes felvételi eljárás keretében felvettek költségtérítéses képzésre, az miért jár rosszabbul, mint aki pótfelvételire kényszerül?
• Mi lesz azokkal a „jelentkezőkkel”, akiket egyébként nem vesznek fel, mert annyira alacsony a pontszámuk?
• Ha már kedvezményt osztogatnak, akkor – a minőségi oktatás iránti elkötelezettség alapján – nem a pontszámok alapján kellene a gyorsaság helyett?

 A következő apró meglátás:

Ingyen laptop. A Kaposvári Egyetem a pótfelvételi eljárás során felvettek közül 30 hallgatónak laptopot biztosít tanulmányai idejére, tanulmányi eredményének függvényében.

Ez nagyon dicséretes és ötletes marketing fogás. Csak sajnos elfelejtették leírni, hogy mit is jelent az, hogy tanulmányi eredményének függvényében.

• Hogyan számolják ki, hogy kinek az eredménye megfelelő – különösen azonos korrigált kreditindex esetén?

• Hogyan fogják majd a 4., 5. félévben az visszaellenőrizni, hogy az aktuális hallgató pótfelvételivel került-e be?
• Mi lesz azon lap-top-ok sorsa, amit vissza kell venni, az arra nem érdemesektől?

Mint látjuk – és tudjuk is – a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Tudjuk, hogy az egyetemek – és különösen a vidéki egyetemek – létszám hiánnyal küzdenek, ami a normatív alapú finanszírozás korszakában gyakorlatilag a fennmaradást veszélyezteti. Persze minden lehetőséget és alkalmat – celebet – meg kell ragadni, ha hallgatókat akar toborozni egy egyetem. Ugyanakkor látni kellene, hogy az a félrecsapottsapkás-mizulájkhalendázó, 13 éves lányok körében (talán!!!) népszerű Fluor nemhogy nem a legmegfelelőbb egy felsőoktatási intézmény népszerűsítésére (kora, intelligenciája, stílusa és legfőképp mondanivalója miatt), de kimondottan az egyetemes és magyar kultúra, művelődés és egyetemi létbe vetett társadalmi hitelesség elleni vétek – és mint ilyen tekinthető akár már emberiség ellen elkövetett bűncselekménynek is.

Éppen ezért kérem az illetékes marketing szakembereket Kaposváron és a többi magyar egyetemen: ne a youtube.com nézettségi listája alapján válasszanak már reklámarcot maguknak, hanem vegyék elő a kis maketing jegyzeteiket, és nézzék meg, mik egy ilyen kampány, reklámhadjárat felépítésének és eladásának a legalapvetőbb feltételei!!!

Végül, egy klasszikus – több, mint 1.000.000-s látogatottságú – Fluor videoklip, hogy lássuk miről is beszéltem eddig:

https://www.youtube.com/watch?v=e57n7dt9hTY