In medias res helyett kezdjük a legelején. Legelőször Gyurta Dani „ügye” kapcsán borult ki a fejemben lévő bili. Már ha ezt egyáltalán ügynek lehet nevezni. Ismeretes mondhatni sokak számára a történet. Gyurta olimpiai bajnok lett 200 méteres férfi mellúszásba méghozzá világcsúccsal(!). Aczél Endre bácsi pedig egyből szakértőként nyilatkozott, nehogy már önfeledten örüljünk. Mondván, ha lett volna még 10 méter… De nem volt! Gyurta Dániel 200 méteres féri mellúszásban indult, nem 210 méteresben. Ezt követően a baloldal szólta meg Czene Attilát (szintén olimpiai bajnok, 1996, Atlanta), aki a kommentátori állásban szurkolt államtitkárként, és ezt mégis hogyan képzelte. (Én is azt mondom, hogy aki hithű pártpolitikusként egy magyar sportolónak drukkol, azt azonnal máglyán kellene elégetni.) Viccet félretéve: Czene pontosan tudja mi az az edzésmunka amit Gyurta elvégzett, ezért az eredményért, mi mindenről kellett és kell lemondania. Aczél Endre valószínűleg ennek a munkának a tizedénél sírva rohanna haza – bár ha a fedettpályás szitkozódás olimpiai sportág lesz, bizton éremesélyesként indul. Így hát „tisztelt okos emberek” akik Gyurtát becsmérlitek elmondanék nektek egy hatalmas titkot: ezért az eredményért Gyurta Dániel megdolgozott. Ez az eredmény az országunknak(!) büszkeség, nem Orbánnak, nem a Fidesznek vagy akármelyik pártnak. Erre az eredményre, és erre a fiúra mindenkinek büszkének kell lennie politikai nézettől függetlenül.
Tovább olvasgatva, ismételten szembesültem azzal, hogy a politika már a művész világba is betette sáros lábát. Sokadmagammal vallom azt a nézetet, hogy ide szabadna legkevésbé a politikának eljutnia. Mégis ami módfelett szemet szúrt, az a mai napon történt. Reggeli kávémat fogyasztottam, és ily módon gondolataimban merengtem. Próbáltam magamban felsorolni milyen pártok is vannak hazánkban, majd beugrott egy név: Fidelitas. Rá is kerestem az internet adta lehetőségeknek köszönhetően. Megtudtam, hogy Kaposváron is működik ilyen párt, csoport, igazából nem is tudom minek nevezzem. Szervezet, legyen szervezet. Kíváncsi ember vagyok, így tüzetesen szemügyre vettem az oldalt: kapcsolatfelvételről és ehhez hasonló dolgokról olvasgattam, míg nem felfedeztem van ezen az oldalon galéria is. Még mindig kíváncsi ember lévén meg amúgyis hadd lássam, kik azok akik ebben vannak, ezért megnéztem a legutóbbi képgaléria tartalmát. A galéria a Csiky Gergely Színházban készült, Rátóti Zoltán igazgató mutatja be az épületet, a kulisszákat, majd ül az ifjak körében, mint egy jóságos tanító. Az egyik fotón a delegáció áll össze egy csoportképre. Felfedezni vélek két ismerős arcot. Az egyik egy lányé akit láttam többször a városban, és egy-két alkalommal elcsípett beszélgetésekből kiderült, hogy indult diákpolgármester választáson. Fogalmam sincs, hogy nyert-e (nem – szerk.). Igazából nem is érdekel. Mindössze érdekes, hogy már egy középiskolás diákpolgármester választáson is ilyen elkötelezett tag indul. Félreértéseket elkerülendő, nem azt mondom, hogy ne induljon. Induljon el természetesen, kísérje útját jó szerencse. Az érdekes számomra az, hogy már a középiskolába bepofátlankodott a politika. És ha már az oktatásban vagyunk. Van nekünk ugye felsőoktatásunk is. Mitöbb, Kaposváron van egyetem. Itt találtam a következő ismerős arcra. Egy – amúgy szimpatikus – fiatalember arca. Ismerős volt az övé is, mintha már láttam volna a televízióban nyilatkozni egyetemi ügyekkel kapcsolatban, de bizonytalan voltam így utána kellett néznem tüzetesebben. Már csak az önigazolás végett is, hogy jó emberre gondolok-e vagy pedig az arcmemóriám lett totál káros. Hosszas keresgélés után beigazolódott, amit csak sejtettem. Igen, őt láttam nyilatkozni. A név is meg volt. És memóriám állapotának majdnem hibátlanságát igazolta: köze van az egyetemhez. Meg van a név, internet adott, induljon a keresés. A szóban forgó – amúgy szimpatikus – fiatalember az egyik kar hallgatói érdekekéket képviselő csoportosulás elnöke. Ugyanígy a Fidelitas kaposvári szervezetében aktívan tevékenykedő fiatal. Feltettem magamnak ismételten a kérdést: itt tartunk? Lehet, hogy ez az ember jól végzi elnöki feladatait, kötelességeit. De mennyire lehet valaki hiteles a hallgatók előtt, mennyire tudja őket függetlenül képviselni, amikor már egy politikai szervezetnek elkötelezett tagja? Hogyan fér össze a két dolog? Tovább „guglizva” pár ilyen egyetemi szervezet szabályzatait, szinte kivétel nélkül megtaláltam bennük egy olyan részt – más-másképp megfogalmazva -, hogy a szervezet és annak vezetői pártpolitikától mentesek. Ezzel 100%-ig egyet is értek, hiszen az én értelmezésemben a Hallgatói Önkormányzatoknak valóban pártpolitikától teljesen függetlennek kell lenniük és a hallgatók érdekeit nézve kell dolgozniuk akár az országos trendekkel szemben is. Ezekután úgy gondolom: az az elnök, aki már egy politikai ideológia felé ily nyíltan elkötelezett, munkássága megkérdőjelezendő. Mivel ez a szervezet (Fidelitas) adott tudomásom szerint több ízben az Országgyűlésnek képviselőket józan paraszti ésszel a párt kategóriába sorolom – bár tisztában vagyok azzal, hogy függetlenként is be lehet akár kerülni. Két ilyen fontos dolgot lehet-e egyszerre csinálni? Ha a hallgatókat képviselem, mennyire teszem félre törtető céljaimat? Mennyire tudok elvonatkoztatni önös érdekű politikai karrierem építésétől a hallgatók javára? Illetve, ha a politikai karrierem építgetem, akkor mennyire tudom az engem legálisan, jogszerűen vezetőjüknek választott hallgatók érdekeit, elveit, elképzeléseit képviselni, védeni, mennyire tudok adott esetben az előbb említettekért harcolni?
„ Ez a kérdés. Válasszatok.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.