Mást amúgy sem tehetsz. Érezd a csendet. Nem is kell mást tenned, mint például október 17-én a 99.9 MHz-re tekerned. Az - amúgy egyáltalán nem kormányközeli – NMHH úgy döntött elég ebből. Elég abból, hogy holmi helyi cégek városi, kisközösségi rádiókon keresztül az étert folyamatosan szennyezzék. Szennyezzék a zenékkel, szennyezzék a hírekkel, és legfőképp szennyezzék véleményekkel. Azt kell mondjam, teljes joggal – az ő szemszögükből. Persze ezek a kisvárosi garázs-rádiók csak járulékos veszteségek, a fő célpont természetesen a Klub-rádió volt. A siker teljes! Gratulálok Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság!

De inkább most kicsit a helyi viszonyokról – hiszen elsősorban ez lenne a blog célja. Pár éve még a barátaimmal vitatkoztunk melyik rádió a menőbb: a klasszikus kereskedelmi zenéket játszó Enjoy, a disco zenét dübörögtető K1, netán a sláger-gyanús Enjoy Classic. És persze ott volt még a nehezen behatárolható, inkább alternatív zenékkel operáló, néha túlságosan is szókimondó műsorokkal megjelenő Kapos. A K1-et leütötték nem sokkal később, mint a taxi órát, az Enjoy Classic eltűnt a történelem tengerében, az Enjoy-t pedig idén júniusban – több hónapos huza-vona után (több milliós tartozások miatt) kikapcsolták. Maradt egy, azaz 1 darab helyi rádió. Máig. Nem az a baj, hogy elmebeteg indokkal nem adtak engedélyt a működésre; nem az a baj, hogy úgy általában nem kapott engedélyt a Kapos Rádió. A baj az, hogy ezzel megszűnt a helyi rádiózás a városban. A médiának – 4. hatalmi ágként – helyi szinten ugyanazt kell képviselnie, mint országosan: tájékoztatni, szórakoztatni, kritizálni, véleményt formálni és legfőképpen a sajtószabadságot biztosítani. Ezzel Kaposváron – és sok más vidéki településen – egy jelentős csapást mért a kormány a fenti értékekre. Persze jogosan merülnek fel a kérdések: hol vannak ilyenkor a helyi – szintén elsősorban fideszes – politikusok (azért nem a többi pártot említem, mert az ugye manapság alapvető, hogy ahol nem ez a párt adja a vezetőt, szinte el is felejthet minden ilyesmit)? Miért nem fogtak össze és harcoltak a helyi rádiókért? De nem is kellett volna harcolni, csak kicsit „lobbyzni” (hogy divatos angol szót használjak a mutyizásra) a háttérben. Valahogy nem rémlik, hogy címlapok harsogták volna, hogy ez és ez a politikus, polgármester, stb. a saját települése rádiója mellett kiáll. Nem. Semmi ilyen nem volt. Mindenki kussol és hallgat. Mást úgy sem tehet. Mondjuk, most már hallgatni sincs nagyon mit, maximum egymást a tanácstermekben. Nem vagyok polgármester, de most megpróbálok belegondolni helyébe!

„…Hallom, hogy egyre-másra szűnnek meg városomban a rádiók. Olvasom, hogy azt az egy nyamvadt maradékot is szívatják, és folyamatosan nevetséges indokkal 2-2 hónapos ideiglenes engedéllyel hagyják működni. Mit csináljak? Szóljak a Viktornak, hogy ezt az egyet hagyják már fenébe? Nem tudom. Vagy mossam kezeim, mint Pontius Pilatus, hiszen már korábban is voltak olyan beszólásaik, amik nem tetszettek, amióta meg egyedül vannak, többször is olyanokról számoltak be, amik éppen nem tettek jót a népszerűségemnek. Azt hiszem ez lesz a legjobb megoldás. A kis hülyék most legalább megkapják a magukét. Erről jut eszembe: ha bezáratják ezt a szart, akkor utána felhívom a „komát”, és mondom neki, hogy ha már úgyis megürült a piac, akkor majd én csinálok egy rádiót ide. Oké, nem a legetikusabb, de majd valamit kitalálunk, hogy csak így lehetett megoldani, hogy a városban legyen rádió, bla-bla-bla… Ez a sok hülye nyugdíjas meg úgyis bekajálja. Már látom is lelki szemeimmel:

• reggeli hírek: beszámoló az előző nap főbb eseményeiről.
• Délben: a délelőtti bizottsági/önkormányzati döntések
• Kora este: a délután sajtótájékoztatóm rövid összefoglalása.

A fennmaradó időre meg majd a művelődési vezető, vagy a kultur-referens válogat valami zenét, az már annyira nem érdekel. Jó is lesz ez. Olcsó reklámidővel dolgozunk – persze azoknak a cégeknek, akik nem kritizálják a lépéseinket. Támogatjuk a kultúrát, és a sportot – persze elsősorban az önkormányzat által fenntartottakat – és ezzel letudjuk majd a non-profit civilek támogatását is.

Háhh! Hogy ez nekem miért nem jutott előbb eszembe… Annyi kell hozzá, hogy találjak valakit, aki ezt át tudja tolni a választókon, vagy legalábbis azon a részén, akik eddig rám szavaztak. A többit meg eddig is leszartam, mondjuk. Na, jól van. Jó lesz ez így. Gyorsan fel is hívom az Annát és a Máriát, hogy intézzék a dolgot…”

(Ez persze egy elképzelt gondolatmenet, semmi közös nincs benne a valósággal, vagy ha mégis, az csak a véletlen műve.)

Még egyszer leszögezném: NEM a Kapos Rádiót siratom - csak megemlékezek róla -, hanem azt, amit ez a döntés jelent helyben és országosan. Ugyanis ha most bezárják a KR-t – és még vagy 50 másik rádiót -, mert nem írták alá a tök üres, sorszámozatlan hátlapokat, akkor legközelebb talán már a papír lap másik 4 oldalát is alá kell majd írni (ugyani térbeli kiterjedése miatt van még 4 – szinte papírvékony – oldala is!). A lehetőségek száma végtelen, ahogy az emberi hülyeség és rosszindulat is. És ismét bebizonyosodott, hogy bármit teszünk is – rádiónál aktuálisan – mindenben az orális dolgokhoz jutunk: aki nem nyal, az szopni fog.

Jön október 23. A nemzeti ünnep. 56 évvel ezelőtt éppen a rádió szerzett soha nem múló érdemeket, és adott lehetőségeket és lendületet a forradalomnak. Ezerkilencszázötvenhatban, 56 évvel ezelőtt a rádió juttatta el az információt az ország minden pontjára, hogy: elég volt! 2012-ben – egy demokratikus jogállamban – a hatalom mondja azt, hogy elég volt, és bezáratja a rádiókat. Ehhez nem kell komment vagy kiegészítés. Mindenkire ráhagyom a továbbgondolást.

Szóval itt tartunk most. 2012 év végén. Egy híján 100, azaz csak egy tized híján: 99,9. Ez volt az utolsó csepp a kaposvári és az országos média méreggel teli poharában.

U.i.: A világhírű Music Television (MTV) indulása kezdődött a következő zenével (1981. augusztus 1-jén 12:01). Sajnos most nem csak a rádióban játszott zenék előadói lettek kinyírva, hanem maga a Rádiózás…

(de legalább a zene jó…)

https://www.youtube.com/watch?v=Iwuy4hHO3YQ

„Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. 
Vártál ha magadról szép éneket, 
dícsérő éneked én nem leszek, 
mi más is lehetnék: csak csönd neked.”