Meg kell valljam nem véletlenül maradtam csendben pár napig (hétig). Vártam, hogy lesz-e valami eredménye eddigi okfejtéseimnek. Lett. Még nagyobb hallgatás minden irányból. Persze amint látom és tapasztalom, ez egyre inkább elterjed. Ha baj van, elbújnak, behúzzák fülük-farkuk (már akinek van), és lapítanak, mint szar a fűben. Egész addig, amíg valaki végig nem trancsírozza a marék szart, és akkor hosszan elkenődve tűnődnek azon, vajon nem lett volna-e egyszerűbb keményen kiállni és felvállalni egy pofont, ahelyett, hogy porig aláznak? Úgy néz ki nem. Sőt rátesznek az érintettek mindig egy-egy lapáttal. No mindegy. Tovább kutatunk Gabozsváron, mik azok a sokak által tapasztalt és sokak által titkolt információk, amelyeknek mindenképpen napfényre kell kerülniük, vagy legalábbis megérnek egy misét…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.